1. Rész - Kezdetek

Kezdetek..

Sziasztok! :) Meghoztam az első részt. Nem lett a legjobb nem vagyok vele nagyon elégedett de ez igy sikerült. Remélhetőleg majd a többi jobb lesz. Kérek mindenkit, hogy akinek tetszik a blog egy ici-picit is az iratkozzon fel, pipáljon komizzon vagy valami...Mert már az elején szeretném leszögezni, hogy ha nem kapok vissza jelzéseket ,hogy tetszik a blogom és olvassátok akkor abba hagyom mert kár energiát és időt pazarolnom rá...Na de elég a dumából. :D Jó olvasás! Puszii. <3

Az emlék az egyetlen dolog ami nem változik amikor minden más igen....

Csak ülök és nézem ahogyan a gyerekek rohangálnak a játszótéren. A barátnőmet várom már egy ideje, késik... A fül hallgatóm szokás szerint a fülemben van. Sehová sem mennék nélküle. A zene az egyetlen dolog ami ellazít, megnyugtat.
Nem tudom mit tennék ha nem lenne zene az életemben...

Kissé feltámad a szél így a kabátom kicsit jobban magam köré fonom. 

Eléggé hűvös van már. Az ősz vége felé járunk. Igazából utálom az őszt. Kevés dolog van amit szeretek benne mert ugye szeptemberben kezdődik az iskola is temetjük a nyarat, hideg van stb. Talán a táj az amit szeretek benne. Valamint még azért is utálom az őszt mert nagyon emlékeztet a télre amit még jobban utálok. Általában mindenki úgy oda van a télért. Hó, csoki,cukorka,sütik, ajándékok, karácsony meg mit tudom én mi...Nos én nem én gyermekkoromban sem szerettem nagyon a karácsonyt. Általában mindig ugyan úgy telt apával feldiszitettem a fát anya sütögetett, főzött olyan idill hangulatú este volt mindig is... De idén. Idén érzem ,hogy más lesz. Fájdalmas. Fájdalmas mert nem azzal lehetek akivel szeretnék. Akivel boldogan nevetgélve diszithetném a fát. Egymást meg ajándékozhatnánk. De nekem nem is kellene ajándék.Nekem elég lenne ha ő velem lehetne karácsonykor, mit meg nem tennék érte...

***

3 hónappal ezelőtt

2015.10.03.

Fáradtan dobtam le a táskám a székre. Le ráncigáltam magamról minden ruha darabot majd a cipőmet is lehúztam. Le huppantam egy székre egy mély sóhajt követően.

-Szia kicsim!-szólt anya hozzám kedvesen.

-Szia!-mosolyogtam rá.

-Elfáradtál?

-El!-vágtam rá azonnal majd elmentem kezet mosni és átöltöztem  kényelmesebb ruha darabokba. Segítettem anyának megteríteni. Röviden elmeséltem neki fárasztó napomat és leültünk enni. Apa még nem ért haza.  Miután megebédeltünk egyenesen a szobámba rohantam. 

Felmentem facebookra majd ask.fm-re. Nem volt semmi érdekes így ki is jelentkeztem mind kettőről. Átnéztem a házim és el is készítettem. Hirtelen megszólalt a mobilom. Üzenetet kaptam. Felnyitom és Michael irt. Micheal egy régi de nagyon jó barátom.Mindig meghallgat bár sokat cukkol azért még szeretem.
Szia drágaság! Mizu van? :D <3 Hogy vagy?:)
Helló! :) Semmi extra most csináltam házit és feléd? Jól köszönöm te? :) <3 
Minden oké! Csak ne kéne suliba mennem délutános vagyok! :c
Jajj ismerős! :D Szegény te! :3 Én már itthon vagyok a jó meleg szobámban!:$
Hát akinek jól megy dolga! :3 Na de mennem kell szia. <3
Szia. <3
Késő délután volt már. Egy kis töprengés után úgy döntöttem hogy megnézek egy új részt a kedvenc sorozatomból. Vámpír naplók imádom!  Kényelmesen elhelyezkedtem a kanapén hoztam be egy kis pop-corn is majd bele vetettem magam az eseményekbe...

***
3 órával később

Fáradtan nyitom ki szemeimet érzem, hogy a nyakam megmeredt és a fájó ponthoz nyúlok majd felszisszenek. Elaludtam. Ordibálásokat hallok a konyhából. 

-Mert te soha semmire nem voltál képes! Miért gondolod hogy majd erre az leszel? 

-Én? Én mindent megtettem értetek és ez a hála? Köszönöm!

-Ez volt az a nagy megerőltető minden?!-nevet fel anyám cinikusan.

Na igen a szüleim....Mindig veszekednek. Általában nem szoktam őket tudomásul venni mert túl sokat veszekednek és ha rá koncentrálnék nem tudom meddig bírnám épp ésszel...

Összeszedem magam, megkeresem a mobilom és a felhallgatóm felveszek egy kényelmes cipőt majd elmegyek kocogni a parkba. Amikor a szüleim veszekednek a legjobb el foglaltságom a futás. Kikapcsol.Mindig is imádtam futni. Valami amit saját magad érsz el a saját erődből. Bármerre mehetsz, gyorsan vagy lassan. Tőled függ. Miután megelégeltem a futást haza tartottam mert már sötétedett. Az otthoni körülmények sokkal nyugodtabbak voltak. Anya alszik apa pedig sehol.
Én viszont éhes vagyok így úgy döntöttem hogy készítek magamnak szendvicset. Miután elkészítettem a meleg szendvicseket rá raktam tányéromra majd az ágyamon a laptopom mellett kényelmesen elhelyezkedtem. Ismét fölmentem ask.fm-re és facebookra. Megválaszolgattam egy pár kérdést askon és át is tértem a facebookra. Végig futottam hogy ki van fenn és az első akin megakadt a szemem az Zayn volt. Habozás nélkül megnyitom a chattet és ráirok.
-Helló. :)
-Szíja.:)
-Micsi? :3
-Zene fb unalom na és te?:3
-Most értem haza voltam futni egy kicsit...
-Megint a szüleid?
-Igen...Honnan tudtad?
-Ismerlek! :D Csak úgy nem mész futni. :) Na igen...Zayn az egyetlen olyan ember aki ismer a legjobb barátnőmön Olivián kivűl. Talán még jobban is...Vagyis néha úgy érzem!  4 éve ismertem meg egy táborban. Mindketten kicsik voltunk még. Már az első pillanattól kezdve bírtuk egymást. Sajnos azóta nem találkoztunk még mert ő Londonban él én pedig Barcelonában. De mindig is tartottuk a kapcsolatot 4 éven keresztül.... De olyan jó lenne őt újra látni, beszélni vele, megölelni.
Egész éjszaka chattelünk. Rengeteget tudok vele lelkizni, hülyéskedni és mindent csinálni. De egyszer csak egy váratlan kérdéssel állt elő amire bevallom nem számítottam. De talán valahol reméltem hogy meg fogja kérdezni vagy csak azt ,hogy fel fog merülni a téma.
-Hiányoztál! :$$ -itt elmosolyodtam olyan édes.
-De te nekem jobban! :3
-Hazudsz! :S
-Nem igaz! :c Mindig hiányzol nekem te is tudod...:3

-Kérdezhetek valamit? :)

-Persze. :3 Nem vagyok rá köteles válaszolni szóval. :D 

-Jól van...Öm hogy hogy hiányzok neked? Hogy hogy gondolsz rám napközben? Talán többet érzel? 

-Zayn neked barátnőd van. :3 Hogy feltételezhetsz ilyet? 

-Lényegtelen :3 Légy őszinte és most Angelinat hadjuk ki....

-Hát oké.:D Nos ezzel nem hozol zavarba. :) Nem hiszem hogy többet éreznék irántad. Pontosan nem tudom miért hiányzol....rég láttalak azért.

-Az az érzésem van, hogy érzel valami olyat te is meg én is amit nem szabadna valamilyen szinten....

-Nem tudom erre már én is gondoltam nehéz megmondani mert nem találkoztunk már rég és ha látnálak könnyebb lenne...

- És amikor ezen agyalsz akkor konkrétan mire gondolsz?

-Miért faggatsz? :D Én is kérdezősködhetnék tőled. Te szoktad mindig mondogatni, hogy hiányzok....stb

-Majd aztán te is faggathatsz engem de először én...

-Hát erre az egészre hogy miért hiányzol...

-Lehet azért fura mert most érzed először azt amit? :))

-Mit? :D

-Hát én tudom mit érzel? :D 

-Na de most én faggatlak.:3 Miért hiányzok neked?  És mostanában elég furcsa dolgokat kérdezel meg mondasz....

-Kívánom a szád ahányszor a profil képedet megnézem.:$

- Áh és miért is? :3

-Azért mert csókos és biztos édes. :$

-Igen. :$ És miért akarsz engem látni? 

-Mert szeretném látni a legszebb lányt a földön.:)

-Nem igaz...

-De igen! 

-És miért szeretnéd látni a legszebb lányt a földön?

-Azért mert a szerelmem.:)

-A szerelmed?

-Igen.

-Szereted?

-Szívből!

-De hogyan szereted?

-Mint Rómeó Júliát. :)

-Nem hazudsz? :)

-Neked soha!

-Talán...:3 A szerelmes is szeret téged...

-Vajon szeret-e? :))

-Azt hiszi. 

-Azt hiszi hogy? 

-Hogy szeret.

-Szeret vagy szerelmes?

-Szerelmes de fél. Nem szeretne csalódni...

-És ha nem fog?

-Akkor boldog lesz. Nagyon.

-És most boldog velem?:)

-De te Angelinát szereted....

-Én téged szeretlek ha te vagy az összes többi nem érdekel!

-De én nem vagyok ott melletted....

-Hé kicsim.:) Megnyugodhatsz de lehet egy kérdésem még? 

-Igen.

-Eddig ezt miért nem mondtad el?

-Mert nem voltam benne biztos és annyira oda voltál Angelináért és sokat meséltél nekem róla...

-De most biztos vagy benne? :)

-Igen. De ugye te is?

-Igen

-És most mi lesz?

-Mit szeretnél? Mi legyen? :))

-Nem tudom...:$

-De én tudom! :)

***

Jelen

Ahogy vissza gondolok a kezdetekre sok minden kavarok bennem. Butának érzem magam mert bele mentem egy ilyen kapcsolatba. Hiszékenynek mert én hittem neki....Van bennem egy kis megbánás mert ha nem megyek bele akkor minden ugyan olyan lenne mint rég. És nem lenne ilyen...Ilyen fájdalmas....

 De ha változtathatnék is nem tenném...Mert sok mindent köszönhetek neki és a sok rossz mellett volt valami jó is! Valami idegen érzés talán a szerelem? 

Gondolat menetemből a telefonom csörgése zökkent ki. 

-Halló?

-Szija legyél a sarki pékségnél 10 perc múlva mindjárt ott vagyok! 

-Oké. Siess!-kinyomom a mobilom, egy könnyed mozdulattal a zsebembe csúsztatom és elindulok a pékség felé az én egyetlen és pótolhatatlan barátnőmért.