Bonyolult...
Jó olvasást. :)
Ha már mindent veszni látsz ne hidd el, mert van még remény. Ha a szíved csak érte dobog ne hagyd magad, csak remélj!
Tíz perc múlva a pékségnél vigyorgó Oliviához értem. Én csak Olivnak szólítom.
-Szia Bogyóm!-mosolyog rám kedvesen majd magához ölel.
-Szia!-köszönök neki vissza vékony lágy hangon.
-De rég láttalak!-enged el.
-3 napja.- nevetek fel.
-Nekem az rég volt. Nem szeretek nem hallani felőled a történtek után... Féltelek nehogy hülyeséget csinálj.
-Ugyan már! Nyugi nem akarok öngyilkos lenni. Elmegyünk a parkba?
-Gyerünk, és nagyot csalódnék benned. Ugye tudod? Különben is nem tudom mi lenne velem ha te nem lennél...
-Félek hogy csak neked és a szüleimnek hiányoznék...
-És az neked nem elég?
-Tudod hogy értem...Neki nem hiányoznék.
-Kit érdekel Zayn?! Különben is egy 10 fiú most is csak te rád hajt...
-Ezzel nem vigasztalsz.-hajtom le fejemet és a járdát bámulom.
-Hé! Majd találsz valaki jobbat. Valaki olyat aki meg is érdemel, aki megbecsül, aki nem játszik az érzéseiddel és tiszta szívből szeret...
-Oliv!-itt megállok vele szembe, veszek egy mély levegőt majd kifújom és folytatom.
-Nem. Nekem nem kell más. Nekem ő kell és tudom ,hogy szeretett éreztem! Amikor azt írta ,hogy szeret amikor azt írta,hogy gyönyörű vagyok amikor a közös jövőnket tervezgettük...Én éreztem, hogy szeret!
-Hogy érezhetted amikor a fél világ köztetek áll?
-Te ezt nem érted mert még nem volt távoli kapcsolatod. De létezik ilyen ha hiszed ha nem. Ha igazán tiszta szívből szeretsz valakit akkor nem számit, hogy a fél világ elválaszt titeket érzed amit ő érez....Nem láttam az arcát nem írta le ,hogy mit gondol egyes dolgokról mégis tudtam mit gondol!
-Jaj bogyóm!El kell őt felejtened!
-Tudom...-sóhajtottam. Tudom.
Egy padon ücsörögtünk és mindketten hallgattunk. Egy szót sem szóltunk csak bámészkodtunk...
Jelen pillanatban senki nem ért meg...Senki sem tudja mi zajlik le bennem. Szeretem Zayn-t és ezt sem értik még a legjobb barátnőim sem hisznek nekem. Ha nekik nem megy ha ők ennyire ellenzik akkor mégis mit kéne várnom a távoli ismerőseimtől? Az idegen emberektől... Semmit. Valószinűleg ennek a kapcsolatnak itt van vége. Itt. Az elején.
-Andrea? Hallasz?!-lóbálta a kezeit előttem Oliv.
-Tessék? Ja bocs! Elgondolkodtam.
-Azt látom...Azt kérdeztem ,hogy te nem fázol? Nem megyünk haza?
-De mehetünk.-erőltettem magamra egy mosolyt és elindultunk.
Rövid séta után haza is értem. Szokás szerint nincs itthon senki. Úgy döntöttem ,hogy veszek egy jó meleg zuhanyt és korán lefekszem mert holnap hétfő és suliba kell mennem.
Előkészítettem a pizsimet a törölközőmet és épp a fürdőszoba felé tartottam volna amikor kaptam egy üzenetet.
-Szia...
Zayn, te jó isten Zayn! Annyira megörültem,hogy a telefonomat is majdnem kiejtettem a kezemből. De miért irt? Szakítottunk, veszekedtünk vajon mit akarhat? A másik csajt választotta ő élete szerelme szerinte akkor meg mit akarhat tőlem?
Persze gondolkodás nélkül vissza írtam neki de úgy mintha nem igazán izgatna a dolog,hogy irt...
- Hogy vagy?
-Megvagyok.. te?
-Hát tudod ez a kivűl smiley belül fáj mi történet.:D
-Aha, azt hiszem ismerem ezt a történetet.:)
-Szeretném ha tudnád, hogy bármi baj van rám számíthatsz...mindig!
- Aha...
-Figyelj jogos ,hogy bunkó vagy velem de komolyan mondtam.
-Úgy érted írtad? :D Hát persze ,hogy jogos és nem vagyok bunkó.
-Nem hát. Egy kicsit sem.
-Szerintem sem.:) Elmegyek fürdeni 15 perc és jövök megvársz?
- Jah.
Nem jelentkeztem ki csak fogtam a cuccom beszaladtam a fürdőbe és gyorsan lezuhanyoztam. A meleg víz kellemes volt. Kicsit fel frissültem és vissza tértem Zayn társaságához.
-Itt vagyok.
Erre a válasz egy kép volt:
Ilyenkor mégis mi a szart kéne írni?! A véleményemre kíváncsi? A véleményem az ,hogy kurva helyes de ezt mégsem írhatom neki... Ezek után nem..Különben is csak cukkolni akar. Pontosan tudja hogy imádom és oda vagyok érte és ezt jól ki is használja.
-És most ezzel mit kezdjek?:D -kérdeztem rá flegmábbul picit.
-Neked csináltam drágám. <3
-Miért nem a csajodnak csinálsz ilyen képeket édes? <3
-Jajj hadjuk most a csajom! Kit érdekel? Engem most te érdekelsz kicsim. <3
-Csak nem össze vesztetek?:O Milyen érdekes ilyenkor már én érdekellek ugye?
- :)))) Nem vesztünk össze.
Úgy döntöttem ,hogy témát váltok mielőtt még ő kezdene bele valamibe és az nem hiszem, hogy jól sülne ki...
-Milyen napod volt?
- Hosszú és fárasztó na és neked?
-Rövid és unalmas.
- Adj egy csókot!
-Dehogy adok! :D
-Hmm. :3 Majd fogsz! :D
-A-a :P
-De igen! :D És ezt te is nagyon jól tudod. <3
-Minek?! Hogy aztán még jobban fájjon?
-Jajj csak egyszer fog fájni kicsikém.:))
- Semmi baj már úgy is meg szoktam a fájdalmat nem fogok nyafogni.
- De én szeretem kicsim ha egy lány...
-Ha egy lány?
-Nyávog ember vagy sikít vagy hangos.:D
-Ezt mond a barátnődnek.:)
-Én tőled akarom hallani.
-Nem tőlem akarod és nem is tőlem fogod.
-Tőled akarom és tőled fogom!
-A-a ne hazudj!
- Figyelj egy hete nem találkoztam vele. Még a telefont is alig akarom neki fel venni. Egyszerűen nincs hozzá kedvem.
- De miért nincs?
-Nem tudom. Megint beszélgetni kezdtünk jajj anyám.
- Mielőtt engem okolnál most te írtál rám.
-Ne mond hogy nem örülsz neki. :D
- Minek tagadjam amúgy is önszántadból tetted...
-És ez mit jelent? :3 <3
- Te tudod! :D
- Nem tudom le írni azt amit érzek irántad ez nem olyan dolog amit lehet...
- De legalább tisztába vagy vele?
-Igen és hiányzol...
- Te is nekem... Nehéz volt nélküled ez a két hét.
-Nehéz volt! <3
-Ugye tudod ,hogy amíg nem dobod Angelinat addig nem lesz köztünk semmi?
- Megértettem főnök. :))
- Mennem kell aludni holnap suli.
-Jól van. Jó éjt kicsikém szeretlek <3
-Neked is. <3 Szeretlek.
Lecsuktam a laptopomat,az asztalra helyeztem, kényelmesen lefeküdtem, jól be takaróztam, eloltottam az éjjeli lámpám és arra gondoltam ,hogy miért csinálom ezt mindig? Hogy szerethetek valakit ennyire? Én aki soha egy pasival sem álltam le komolyabban...Még senki nem tetszett annyira... Már 2 szer szakítottunk és mind a kétszer Angelina miatt. Mi történik velem? Miért nem tudok rá haragudni? Istenem holnap Oliv meg fog ölni ha ezt elmesélem neki...Már előre hallom ahogy lecseszi a fejemet...
Ezekkel a gondolatokkal aludtam el.
